Mindenki életéhez hozzátartozik a saját fejlődéstörténete. Vagyunk, akik tudatosan alakítjuk magunkban, mintegy célként. Élet(!!!)célként. Vannak, akiknek meg alakul a saját medrében, tudatos irányítás nélkül csörgedezik. Ahogy egy patak, amely fejlődéstörténetének a saját medre ívének mosását tudom elképzelni, az ember fejlődésére metaforaként.
Na, de lássuk; egy belföldi-, európai-, világutazó fejlődéstörténete hogyan formálódhat a saját életmeséjén keresztül?!
És a válasz… – dobperrrrgés: u t a z i k .
Tudniillik, az utazások során nem csupán a test vándorol. Hanem a lélek, az elme is. Egy úgynevezett belső utazásban, ami sokkal fontosabb annál, mint hogy a lábak elfáradnak, a bőr lebarnul, a gyomor kielégül vagy éppen időszakosan elromlik – ne úgy legyen! 🙂
Sokkal fontosabb ezeknél a fizikai kirándulási tüneteknél a kézzel nem fogható szerveink kielégülése, megpihenése, érdeklődése.
Gondolj csak bele…! Elmész Kambodzsába. Izgatott vagy, vágyakozol. De mi után? Pontosan az után, hogy a lelkedet táplálja, amit látsz, hallasz, érzel. Okosabb, bölcsebb leszel, mert megnézed az Angkor Watot. Tájékozottabb leszel a világról, f e j l ő d i k az életed! Mert ott voltál és mert láttad, mert megismerted a történetet, ez által a te történeted is több lesz. Az érzékszerveiddel táplálod a belsődet, azokat a szerveidet, amelyeket egy anatómiai térképen nem tudok neked megmutatni. Nem tudok rámutatni, hogy a bordáid és a térded között találod az elméd. De attól még a szerved. E m i a t t a szerved miatt utaztál olyan messzire.
Vagy. Elutazol Washingtonba. Meglátod a Lincoln szobrot. Végre letapogathatja a tekinteted minden egyes milliméterét annak, amit eddig képeken vagy a tévében láttál. Megdobban a szíved, könnyes lesz a szemed. Mert előtted hever az egész Egyesült Államok története. Innentől a tiéd. Ezáltal fejlődik a történeted, amiről beszélek. De nem kell ezért Kambodzsáig, Peruig, Agráig menned. Ha utazó vagy, megismersz országonként különböző kultúrákat. Beépíted mind a személyiségedbe, még ha nem is tudatosan, de beszippant a tőled idegen kulturális élethelyzet téged, te pedig azt. Attól fogva érzed azt, hogy ami veled „megesett”, már a részeddé válik. És így a fejlődéstörténeted egy fontos fázisa lett.
Így azt kívánom neked, hogy legyen lehetőséged sokat utazni! Legyen minél szélesebb spektrumú a te fejlődésed, az évek során már történeted. Hiszen nem a fészbúk posztokért utazol, akkor lehetsz igazi utazó. Nem a hatásvadász utakra utazol, akkor vagy igazi utazó. Az a fajta utazó, akire a címben utalok. Kultúráért mész, bővíted a látóköröd, a nézeteidet, ezáltal pedig építed a saját utazód fejlődéstörténetét. Szeresd magad és indulj el!
