Kinga 13 éven át légiutaskísérőként dolgozott a Magyar Légiközlekedési Vállalatnál. Én arra voltam kíváncsi, amire úgy általában mindenki. Miért? Hogyan? Meddig? Hová? Miért? No meg egy kis szakmai pikantériára, ami izgalmassá teszi a stuvik (ahogy Kinga nevezi magukat) hivatását, ebből adódóan pedig ezt az interjút. Az ezredfordulóig tud nyilatkozni, onnantól nem tudott a repülésre koncentrálni, más lett a fontos: hogy családanyaként vállaljon főszerepet az életben. Lássuk be, ez pedig úgy kivitelezhetetlen, hogy ha az ember lánya annyi időt tölt szállodákban, hogy amikor reggel felébred, azt sem tudja, melyik országban van – mert Kinga élete erről szólt.
Tavaly ismertem meg Kingát, nagyjából 10-15 alkalommal találkozhattunk. Szolidan előkelő, természetes smink, hosszú, félhullámos vörös haj, finom kezek. A megjelenése az abszolút eleganciát testesítette meg. Így tehát sosem volt nehéz elképzelni munka közben. A stuvik egyenruhájáról tett nyilatkozata is tükrözi, ízig-vérig légiutaskísérővel beszélgetek: „A dress code klassz, szépek a ruhák, csinosnak, különlegesnek éreztem magam bennük. Rutinná válik a viselésük, akárcsak a ruhához tartozó kötelező mosolygás is. Smink természetesen mindig kellett, de az rutinból ment az autópályán a kocsi tükrében.”
Ez a fajta szépségidealizmus, amit ezek a hölgyek, nők, asszonyok és családanyák képviselnek, kétségkívül megingat néhány férfit, érthető módon. Így természetesen rákérdeztem, érte-e olyasféle atrocitás, amely a határait feszegette, de elmondása szerint a diszkrét udvarlásnál több sosem történt., az apró lovagias gesztusokat senki nem lépte át. Szerinte a fapadoson pofátlankodás előfordulhat, de abban az időben, amikor ő repült, az emberek felöltöztek szépen az alkalomra, udvariasak voltak, és megértették, hogy elsősorban mi a feladatuk a stuviknak. És ez a biztonságérzet, a nyugalom megteremtése, nem pedig az utasok kiszolgálása. Elmesélte, hogy az emberek nyolcvan százaléka szorong a repülőgépben, és rájuk figyelni kell. Fel kell ismerni, ha valaki közel a pánikhoz, ezen a mosolygás és a nyugalom segít.
A légiutas kísérők idealizálásával szembe megy viszont egy elképzelés, amit röviden úgy tudok összefoglalni: „Legyen szép, de hülye!”- hallom ezt nem egyszer a magánéletben. Viszont az interjú előkészítésekor beszélgettem néhány emberrel a témáról, és bizony, ez az elképzelés máig él, többek között róluk is. Kingának óvatosan említettem, aki mintegy (jogosan) kikérve magának, elmesélte: „A Malévnál dolgozó stuvik kilencvenöt százaléka diplomás. Minimum egy, de sokszor több diplomával. Amikor én repültem, szinte csak egyetemistákkal dolgoztam együtt, magam is az voltam. Három egyetemet végeztem el, amíg repültem. Ha valaki azt gondolja, buták a stuvik, ő ne nagyon üljön repülőre, mert nem tudom, ki fogja megmenteni az életét, amikor szívinfarktust kap, vagy éppen szülni akar. És a repülős vészhelyzetről már nem is beszélek.” – ezzel a pár sorral azt hiszem mindenki megkapta a választ, akikben felmerült a stewardessek mentális képessége. 🙂
Említette Kinga – pár sorral feljebb –, hogy egyetemistákkal dolgozott. Később azonban kiemelte, hogy nagyon sok családanya nem tud lemondani a repülésről, és össze tudja egyeztetni a kettőt. Kiemelte, hogy nagyon sok légitársaság jobban szeret idősebb személyzettel utazni, nem egyéb okból, mint a tapasztaltságukból.
Mindannakk ellenére, hogy Kingáért kapkodnának a légitársaságok, ő mégsem menne már vissza. Neki ez már egy másvilág. Szerinte a repülés a fapadosok megjelenésével átalakult, „olyan lett az egész, mint egy buszjárat, ennek megfelelően viselkednek az emberek is; valamint a ritkábban utazók kevésbé „jól neveltek”, nem érzékelik, hogy ha egy kis térben sok ember össze van zárva, az nem baráti összejövetelt jelent.”
Villámkérdések-villámválaszok:
- Őrült utas?
A WC-ben dohányzott felszállás előtt. Szóltam, hogy tilos! Agresszívvá vált, a kommandósokkal vitettem le még felszállás előtt. - Vészhelyzet?
Semmi különös, egyszer kigyulladt a hűtő, akkor oxigént kellett szívni. - Hírességek?
Legtöbbször kedvesek, mert rengeteget utaznak és tudják, baj esetén a stuvira számíthatnak. - Miért kell 2 órával a gép indulása előtt kint lennie az utasnak?
Fogalmam sincs, én soha nem mentem olyan korán ki. - Miért látod a fapados járatokat hátrányosabbnak?
Stuvi szempontból tudok nyilatkozni: a kevés pihenőidő és szabadnap nem elegendő a pihenéshez. Ők takarítják a gépeket. Nem maradnak a célállomáson. Megváltozott az utazóközönség. - Miért nem lehet mobiltelefont használni?
Mert az interferencia le- és felszállás alatt zavarja a repülőgép elektronikus berendezéseit. - Mi lehet az oka a járat késésének?
Nagyon sok oka lehet, közülük néhány: Késik az utas. Késik a csatlakozás. Késik a személyzet. Több utas miatt késik az extra kaja. És még sorolhatnám. - Mi volt a legegzotikusabb úti célod?
Nem tudok egyet kiválasztani, Hawaiitól Ázsián át rengeteg helyen voltam már.
Remélem, Kingával tudtunk egy-két érdekes percet okozni nektek!
